Zsámbék meghatározó látnivalója és a középkori magyar építészet egyik legszebb emléke a XIII. sz. első felében épült, francia hatásokat tükröző, későromán és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt magán viselő monostortemplom romja. Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-koragótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Mellette állt a kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. IV. Béla király 1258. június 6-án erősítette meg az akkor már felépült templomra vonatkozó adománylevelét. Az épület sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket jórészt széthordták a környékbeliek. A későbbiekben 1889-ben Möller István építészmérnököt bízták meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Ennek során egyes részeit rekonstruálták, a templom kevésbé reprodukálható részeit jelzésszerűen téglával pótolták, de több helyen statikai megerősítés céljából is hozzáépítettek téglából.
Személygépkocsival parkolni legkönnyebben, a rommal szemben levő temető parkolóban lehetséges (GPS koordináták: 47.550036, 18.714766).
0 Megjegyzések